„Az ősz herceg fájdalmas üvöltéssel borult az asztalra, a távolban egy farkas vonyított, és lassan, szinte komótosan, de kérlelhetetlenül kezdte el ütni az éjfelet a távoli toronyóra, a ködben.”

Nos, ha kellően felkeltettem az érdeklődésedet, hogy ebből vajon mi lesz, gyorsan válaszolok is: semmiképpen nem egy Agatha Christie regény gyenge másolata. Azért írtam csak, mert szerettem volna neked megmutatni, milyen az, amikor valami in medias res kezdődik.

Jobb esetben ugyanis, hogyha az illetőnek (mármint aki olvassa) nem az jut elsőre eszébe, hogy egy gyenge epigonnal van dolga, tovább olvassa. Nocsak, nocsak – gondolja – a regényírók is ismerik a marketinget? Megerősíthetem, hogy igen. Mondjuk vélhetően erősen kikérnék maguknak, ha ezt a szót mondanám nekik, inkább talán a pszichológia szóval jönnének. A lényeg azonban meglehetősen ugyanaz mindkét esetben. Az olvasó érdeklődésének felkeltése és megtartása. (Marketingszövegírásnál a következő lépés ugye a vásárlásra/cselekvésre ösztönzés.)

De hogy lehet így írni?

Az írás és az idő – avagy kezdjük a rossz(abb) hírrel

Az egyik kedvenc és állandóan ismétlődő sztorim a következő: egy kedves ismerős felhív telefonon, és lelkesen meséli, hogy milyen kiváló ötlete van. Esetleg saját cége, vagy éppen belevágna valami újba. Nade. Kellene neki szöveg. Pár mondatra gondolt, semmi bonyolult. Itt már azért elkezdek gyanakodni, és tessék, igazam is lesz. Mert elhangzik a bűvös mondat: megírod nekem? NEKED CSAK ÖT PERC AZ EGÉSZ.

Muszáj leírnom, hátha lesz végre eredménye, hogy ez az állítás legalább két sebből vérzik. Az első, amit megemlítenék mindenképpen az, hogy nem, nem öt perc. Én speciel nem szívesen adok ki a kezemből (nem is szoktam) öt perc alatt összedobott mondatokat. Az írás ugyanis tényleg munka. És van egy rendkívül kellemetlen tulajdonsága: nagyon időigényes. A másik seb, amire céloztam pedig nem más, mint az, hogy nincs túl jó optikája ennek így. Arra gondolok, hogy bizony van ebben egy kicsit olyan érzés is, hogy: csak meg kell írni. Azt meg mindenki tud, nem igaz? Én úgy vélem, hogy nem. (Nem, még clickbait-et sem.)

Az írás ugyanis élményt ad

Nem gondolom, hogy túlzok, amikor ezt állítom. Meggyőződésem ugyanis, hogy mindenkinek, aki szeret olvasni, de annak is, aki nem, van olyan élménye, amely írott anyaghoz kötődik. Legyen az könyv, újság, vagy éppen reklámszöveg. A vizualitás kétségtelenül a mai kor rettentően fontos megjelenítési formája, de mást jelent, mint az, ami írva van. Az írás mélyre megy, elgondolkodtat, „dolgozik” bennünk. Én például kevéssé kedvelem azt, ha előbb látok egy filmet, mint ahogy a könyvet olvastam, amiből készült. Sokkal jobban szeretem, ha a saját fantáziám dolgozhat először. Ugyanis azt a képet, amit az én elmém alkot, nem tudja egy film sem visszaadni.

Az írás ráadásul hitelessé tesz

Van egy másik kedvenc témám, amivel már hetek óta foglalkozom – és szerencsére nem csak én szakmai oldalakon, közösségi platformokon. Ez pedig nem más, mint amikor vezetők vagy kiváló szakemberek a saját márka építésének folyamatában, jól megtanult és igazán kiválóan kitalált kreatív mellé (esetleg rá) odabiggyesztenek egy olyan szöveget, ami gyenge, vagy éppen nyelvtani illetve stilisztikai szempontból kifogásolható.

Kicsit az embernek az az érzése, hogy a vizualitás térnyerése, az „élőzés”, no meg az azonnal élmény hatására elfelejtettek volna néhányan írni. Lehet, hogy úgy gondolják, hogy ha egy videóba belefér, hogy hibázzanak, akkor leírva se probléma.

Én azt gondolom, hogy az. Semmiképpen nem olyan probléma azonban, amely megoldhatatlan. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ez a készség bőven fejleszthető.

Mindenképpen érdemes is vele foglalkozni. Ezért is tervezem, hogy 2023-ban az egyik tananyagom erről fog szólni. Szövegírásról, nyelvhelyességről, stílusokról, humorról és arról, hogy írni meg lehet tanulni.

Az online térben pedig ennek is nagy jelentősége van.